A halál nem választ el…

A hagyományoknak megfelelően a köztemetőben a Kegyeleti Nagykeresztnél volt a megemlékezés, ahol először Kun Anikó hárfaművész, valamint Nagy Klára, Kotolák Beáta és Szilárd József előadóművészek adtak rövid műsort. Az idei évi előadást a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. szervezte. Majd ezt követően ökumenikus istentiszteletet tartott Fábián Sándor baptista, Szabó Sándor római katolikus és Bátovszky Gábor evangélikus lelkész.
Kora este gyertyák gyúltak a Hartyán iskola előtti dombon, ahol a hajdani pestújhelyi temető állt. A mécsesek által kiírtak szerint: ITT VOLT A TEMETŐ.
A Pestújhelyi Pátria Egyesület 2004-ben tartotta először megemlékezését ezen a helyen. Azóta minden év november elsején egy-egy gyertya gyullad a pestújhelyiek emlékének.
Báder György megemlékező mondatait követően Mészáros Balázs Virágének a régi pestújhelyi temető emlékére című versét énekelte el.
-Rét, liget, zöld mező, élet-adó, termő, virágokkal játszó suttogó lágy szellő.
Temető, temető, holtaknak szemfedő. Elhervadt száz virág, kihunyt a napvilág.
Kőerdő, kőerdő, kert csendjét megtörő, nagy terhet hord magán, tornyokba zárt magány.
Ki porból vétetett, por lett, s ma hol lehet? Égben, vagy föld alatt: emléke itt maradt.
Ki itt nem nyughata béke poraira, nyittassék meg néki mennyeknek kapuja. Mégis itthon marad:szívünkben otthona- hangzott el, majd Kovácsné Lővey Sára a pestújhelyi temetőre való visszaemlékező gondolatait mondta el:
-Egy mondás szerint, ha egy népet meg akarsz ismerni, menj el a temetőjébe és a piacára. Vagyis azt nézd meg, hogyan viselkednek a halottaikkal- ezen keresztül az élőkkel- és hogyan szolgálják egymást a kereskedelemben… A temető az a hely, ahol a meghaltak testei nyugszanak…1868-as rendelet előírta, hogy különböző törvényesen bevett keresztény vallásfelekezet tagjai vegyesen és akadálytalanul temetkezhessenek. Majd különböző vallásfelekezetek külön temetőt rendezhetnek be. Elhagyott temetőt csak az utolsó temetkezéstől számított 40 év után lehet beépíteni. Ezzel szemben, biztosan tudom, hogy 1949-ben meghalt nagyapámat a pestújhelyi temetőbe temették el, és onnan exhumálták a palotai temetőbe…Kevesen tudják, hogy az újpalotai lakótelep alatt van egy temető- a volt pestújhelyi temető, amelynek tengelye egybeesik a Hartyán közzel, az itt lévő fák némelyike emlékszik még a temetőre. A Hartyán közi iskola alatt és néhány lakóház alatt pestújhelyiek nyugodnak. A játszótér melletti kis domb is a temetőre emlékeztet. A Pestújhelyi Pátria Egyesület elhatározta, hogy a régi temető emlékére egy emlékhelyet alakít ki. Ezért minden év november elsején eljövünk erre a helyre és kegyelettel emlékezünk az itt eltemetett halottakra…- mondta Kovácsné Lővey Sára, majd Pintér Zsuzsanna a Pestújhelyi Újság 1929. november 1-jei számából olvasott fel egy részletet.
– Ólomszürke felhők fekete gyászlepelként borítják be a látóhatárt. Sűrű cseppekben szakad a hideg őszi eső. A hulló sárguló falevelek hozzátapadnak a járókelők lábaihoz. Fázósan húzzuk össze magunkon a felöltőt és borzongva nézzük a temetők fele tóduló népáradatot. Elkábulva a temetővirágok bódító illatától eltűnődöm és szembe állítom az életet az elmúlással. Mennyi tülekedés… Sürgés, forgás, lázas sietség…És holnap, vagy a következő pillanatban már nem sürgős semmi…Elvégeztünk mindent…Nem kérdezik, hogy nem hagytunk-e itt gyámol nélkül neveletlen árvákat, vezető nélkül üzletet, vagy magasan ívelő tudományos pályát.
Borzongó idő…Halottak napja…borongó gondolatokat vált ki a gyarló halandó lelkéből. A halottak birodalma egy pillanatra elvonja az élőket az élet örömeitől, hogy bárcsak rövid időre gondoljanak a mulandóságra és áldozzanak egy virágszálat a kegyelet oltárán.
Mindezen szavakat követően Vass Albert:Temetőben című verse hangzott el, majd a megemlékezők gyertyát, mécsest, egy-egy szál virágot helyeztek el a dombon.