Menu

Születésnapra készül Újpalota

2008.09.02.

Az épített környezet ipari technológiával előre gyártott panel lakótelepének megépítésére és ezzel a súlyos lakásgondok megoldására egy 15 éves lakásépítési program (1960-1975) keretében a XX. század Magyarországán óriási programot valósított meg az akkori hatalom. Anno így esett a választás a Pestújhely melletti mocsaras, homokbuckás, az öreg temetőt is érintő területre – ez lett a mai Újpalota. Az építés 40 évvel ezelőtt kezdődött gőzerővel, az első lakást a Nyírpalota úton adták át 1969-ben. Az elmúlt esztendőben, 2007-ben a szövetkezeti épületet kívülről hőszigetelték, minden közösségi része gondosan kezelt, méltó állapotban várja a 40. születésnapot.

Sokan lettek, lettünk 1969-cel kezdődően szinte naponta honfoglalók. Sok részéről érkeztünk a városnak. Voltak a pesti oldal kerületeiből lakáskiutalás örömével érkezők, voltak budai, és voltak Rákospalota és Pestújhelyről átköltözők. Én ezt az örömet 36 évvel ezelőtt, 1972 Karácsonya előtt éltem át. Apósom, anyósom lett a főbérlő, de utólag is bevallom, sírtunk, hiszen a szülők 30 évig éltek egy vizes, penészes pincében. És érkeztünk egy összkomfortos, erkélyes, egy + két félszobás csodába, ahol volt fürdő, ahol a WC nem a folyósón volt, ahol melegvíz volt még a konyhában is. Hány ezer ember élte át akkor ezt az örömet? Nem tudom, de egy biztos, otthonra leltünk a mi Újpalotánkban.

Sokféle ember költözött egy lépcsőházba, egy-egy emeletre, az egész lakóparkba. Gyorsan költöztek, ezzel az ütemmel nem tudott lépést tartani az infrastruktúra. Sok volt a gyerek, de a bölcsődei, óvodai, általános iskolai helyek késve épültek, így visszahordtuk egy darabig a gyerekeket a régi intézményekbe. Az ide vezető út és felüljáró sem volt kiépítve, így zsúfolt volt a közlekedés. A Kolozsvár utcai aluljáró felé kerülve járt a 24Y autóbusz, de türelem volt a járatokon, baráti hangulat volt a szomszédok között, az új érkező lakókat köszöntöttük a lépcsőházban. Igaz, voltak akkor is zárkózott lakók, de a gyerekek hamar barátkoztak, így oldódott általában az ilyen helyzet is. Nem volt még játszótér, nem ültettek fákat, sövényeket – igazi homokpályán mezítláb sportoltunk. Tömegesen fúrtak, faragtak, szépítették a lakásukat, jöttek az új bútorok, a TV-k, amelyek itt szép képet adtak.

Sokan kifogásolták az óriási, aszfaltozott, több ezer négyzetméteres autóparkírozók megépítését, minek kell erre ekkora pénzt pazarolni, hiszen itt-ott áll egy Trabant. Nem láttuk előre, hogy mekkora fejlődés fog bekövetkezni, ma, közel 40 év után a parkírozó kapacitás már kevés. A parkosítás, a fák ültetése, egész erdőtelepítés, sok kilométer illetve négyzetméter sövény, játszóterek, dühöngők épültek, ma egy zöldövezeti parkban élnek a lakótelepiek.

Sokáig a bevásárlási lehetőség is komoly gond volt, ideiglenes faházakban árultak élelmiszert. Ezek később nagyobb ABC-bevásárló helyekké változtak, és megépült az újpalotai bevásárló csarnok. Ma pedig Spár, Profi, Lídl, Pólus Center, Tesco, AsiaCenter, China Markt és sok más kereskedelmi szolgáltatás között válogathatunk.

A lakótelepi életet hamar megszoktuk, igaz az együttélés spontán alakult. Vártuk a kultúrházat, a mozit, a könyvtárat, a sportpályát. Többéves késéssel létrejött az Újpalotai Szabadidő Központ (USZIK) 1977-ben. Fontos szerepet játszott a lakosság érdeklődésének a kultúra, a művelődés, az aktív szabadidő eltöltés szervezésében. Az USZIK ma is működő helyisége, a Hartyán közben a Zöld Klub, majd 1989-től a Zsókavár út 15. szám alatti párthelyiségből átalakított Újpalotai Közösségi Ház sok-sok emlékezetes programmal örvendeztette meg az újpalotai embereket, de átjöttek ide Pestújhelyről és Rákospalotáról is. Az ország elit kultúráját, az igényes és színvonalas művészetet ide hozta az akkori tanács VB. intézménye, az USZIK. Láthattak itt Ruttkai Évát, Darvas Ivánt, Haumann Pétert, Bródy Jánost, Zoránt, Sebő Ferencet, Koltai Róbertet, Kocsis Zoltánt – utóbbi élt itt évekig – és másokat. A kultúra újabb fellegvárai lettek a szép, korszerű iskolák, ahol hatalmas aulákban lehetett több száz fős, nagy rendezvényt megszervezni. A közéleti szerepet is betöltő intézmények, Hartyán, Kontyfa, Kavicsos, Neptun, Száraznád, Árendás iskolák mai napig – elsősorban a szülőkre, a családok hozzátartozóira építve – a lakótelep közösségi tér lehetőségét adják, kialakult a lakópark életének lokálpatrióta értéke, vannak szép számmal, akik önkéntes munkával sokat tesznek az újpalotai együttélés érdekében. Az iskolák, az óvodák, az Újpalotai Szabadidő Központ, és a több évtizedre visszatekintő, és a mai napig fejlődő civil szervezetek átléptek régen az újpalotai határon, számos közös és elválaszthatatlan a kapcsolat Pestújhellyel és Rákospalotával.

Az egyházak lelki szolgálata és karitatív tevékenysége ma még Pestújhelyről szerveződik, de már van önálló református gyülekezete – jelenleg még ideiglenes elhelyezéssel, de keressük a végleges megoldást – épül a Pattogós utcában, és 2008. év végén átadásra kerül az első templom. Hosszú évtizedek eltelte után a katolikus hívek Újpalotán otthonra lelnek, a miséket és az istentiszteleteket az önkormányzat a Zsókavár utcai épületében tartják.

A Bánkút utca – Páskomliget út sarkon 1998-ban emelt szintű, apartmanos idősek otthona létesült. Az Arany Alkony szépkorú lakói már a XXI. század igényeinek megfelelő körülmények között élhetnek.

Az újpalotai lakótelep életében eltelt évtizedek gyorsan elmúltak. Az első lakó, Gugyela János, köztiszteletben álló, a szövetkezeti házakért sokat vállaló, ma is ott lakó, érett férfiember lett. Az első újszülött Baranyai Katalin – helyi sajtóból véve az adatot – valószínűleg büszke családanya. Sajnos az egykori ideköltözöttek közül sokan örökre eltávoztak közülünk.

Változott a gazdasági, politikai rendszer, és változott a lakótelepen élők társadalmi környezete, helyzete is. Sokan mentek nyugdíjba, az átlagéletkor az évek múlásával jelentősen megnőtt. Változtak a munkához, a munkahelyhez való viszonyok, és ez nem hozta minden esetben a családok számára a biztonságot. Az 1990-es évek előtt szinte ismeretlen munkanélküliség jelent meg. Az úgynevezett piaci alapú társadalom építése differenciálta az Újpalotán élőket is. Megélhetési problémaként megjelent a folyamatosan növekvő lakásrezsi. Az együttélési kultúra is alapvetően megváltozott. Nem gondoltuk például még az 1970-es, 80-as években, hogy kutyatartók és ellenesek táborára, vagy illegális szemetelők és az ellen fellépőkre fogunk megoszlani. Nem ismertük akkor a falfirkát, a játszótér-rongálást, a közterületi italozást, vagy a hajléktalan életmódot.

A lakótelep tervezőinek, köztük Tenke Tibornak és Csorba Zoltánnak köszönjük, hogy nem egy túlzsúfolt lakóparkot terveztek. Tágas terek maradtak a házak között, és jelentős zöldterület épülhetett. Feladatunk volt az 1960-70-es években a rendkívüli lakáshiány megoldása, ezt alkothatták az akkori kivitelező iparral közösen. Úgy gondolom, minden utólag felismert probléma ellenére köszönettel tartozunk nekik.

Közben sorra újítjuk fel a játszótereket, szőnyegezzük az utakat, a Bánkút utca, Páskomliget út, Drégelyvár utca felújítása után 2008-ban a Nyírpalota utat teljes hosszában fogjuk felújítani. Belülről felújítottuk a vásárcsarnokot, új posta épült a Száraznád utcában, több szép vállalkozás szolgálja ki az újpalotaiakat, gyógyszertárak, üzletek, éttermek. Nemrég adtuk át az új könyvtárat Újpalotán. A panelépületek felújítására az elmúlt 12 évben 30 millió forintot biztosítottunk minden évben. Megkezdtük a Panel plusz program keretében az energia-megtakarítás és értéknövelő felújítások pályázati forrásokkal való finanszírozását.

A városrész, iskoláink, óvodáink, rendelőink, kulturális intézményeink fejlődése az elért eredmények ellenére sem állhat meg. Ahogy eddig is, valamennyiünknek tovább kell dolgoznunk azon, hogy az újpalotaiak igazi közösségben élhessenek, és hogy a kedvező változásoknak mindenki részese lehessen. Nagyvárosi keretek között ez igazán komoly kihívás, de az elmúlt évtizedekben Önök már bebizonyították, hogy képesek a legnehezebb körülmények között is emberi hangot találni egymással, szomszédaikkal.

A kerület önkormányzata pedig továbbra is garantálja, hogy saját eszközeivel megteremti a városrész közösségi életének feltételeit. A hivatal saját fórumain, az interneten, a helyi televízióban, az újságokban vagy a lakossági fórumokon a jövőben is biztosítani fogja a helyiek párbeszédének a lehetőségét.

Bízom abban, hogy 10 év múlva Újpalota születésének 50. évfordulóján már mindannyian büszkék lesznek arra, hogy a városrészben találtak otthonra!

Hajdu László
polgármester