„A temető, amit a város maga alá temetett”

Pestújhely Rákospalotáról történő leválásával az új település egy saját temetőre is igényt tartott. Ez azonban komoly problémákba ütközött: hisz a települést bolgárkertek vették körbe. Temetőnek való területet csak jóval kijjebb, a mai Újpalota területén tudott magának vásárolni Pestújhely.

A sírkertet három évvel a település önállóvá válását követően, 1912-ben nyitották meg. 1923-ban egyszer bővítették, majd 1950-ben, amikor Pestújhely is a nagy Budapest áldozatává vált, bezárták. A sírkert ennek ellenére látogatott volt, ám a hatvanas években már gyanítani lehetett, hogy a bolgárkertek helyén egy új városrész fog épülni, amely érinteni fogja a temetőt is. Éppen ezért, aki csak tehette, „mentette” a hozzátartozóját, akit az exhumálást követően megpróbált más sírkertben „örök nyugalomba” helyezni, azonban a halottak többsége a régi temetőben maradt. Ezt a temetőt pedig a lakótelep építése során 1969-ben felszámolták. Majd a területet az építkezésből származó anyagokkal feltöltötték, amit újra birtokba vett a természet. Az élet úgy hozta, hogy a volt sírkert közelében nemcsak lakóházak, hanem egy iskolát (a mai Hartyánt) is építettek.

A terület benépesült, új generációk nőttek fel, és a sírkert emléke szép lassan feledésbe merült. A Pestújhelyi Pátria Egyesület kezdeményezésére, és az akkori elnöknek, Páljános Andrásnak köszönhetően 2009-ben egy emlékkövet állítottak a Hartyán iskola elé, melyre a „Mementó” felirat, illetve a három fontos dátum, 1909 – 1969 – 2009 került fel. Az emlékkő állítása illeszkedett Pestújhely centenáriumi ünnepség sorozatába.

2009 óta minden november elsején megemlékeznek a pestújhelyi civilek, illetve az önkormányzat az egykori temetőről.

Pestújhelynek sajátos időszámítása van – mondta Szabó András, pestújhelyi evangélikus lelkész az idei megemlékezésen –, amely februárban a farsangi vígadalommal kezdődik, és az Adventi sokadalommal zárul. A november elsejei megemlékezés is beletartozik ebbe a sajátos ünnepkörbe.

Elfeledett történelem

A Pestújhelyi temetőt mint bizonyára sokan tudjátok azért kellett felszámolni, mert részben a helyére építették az Újpalotai lakótelepet. A fentrol.hu oldalán korabeli légifotókat tesznek közzé, és most egy megrázó erejű kép is felkerült: épül a lakótelep, és igen pontosan kirajzolódik az alatta elterülő temető, amint épp előkészítik a talajt a következő házak felhúzására.

A Pestújhelyi temető történetéről a közelmúltban látott napvilágot Kuczkó Andrea cikke a Helyem Házam Palotám folyóiratban. Ebben részletesen ír a temetőterület megvásárlása körüli nehézségekről, Rákospalota és Pestújhely vitáiról, a temető működtetésének problémáiról is. A temetőt 1912-ben nyitották meg, 1923-ban bővítették és 1950-ben zárták be, amikor Pestújhely Rákospalotával együtt Budapest XV. kerületébe tagozódott.

A meglévő sírokat akkor még nem bolygatták, sőt, továbbra is temetkezhettek azok, akiknek sírboltjuk volt, vagy előre megváltották a sírhelyüket. A többi elhunyt pestújhelyi lakost ezt követően a Rákospalotai köztemetőben hantolták el. A temető bezárásának az oka az volt, hogy a főváros temetkezési vállalatához akkor hirtelen számos kisméretű külvárosi temető került, melyek fenntartása nem lett volna gazdaságos (különösen, hogy általában a közelben volt másik temető is). De felszámolásról akkor – 1950-ben – még nem volt szó, csak bezárásról.

1969-ig tehát megmaradt a temető, a sírokat látogathatták, gondozhatták a hátramaradottak. Akkor azonban elkezdődött az újpalotai lakótelep építése és a temetőt hirtelen felszámolták. Aki tehette, áthelyeztette hozzátartozója sírját a rákospalotaiba, ám azoknak az elhunytaknak a sírját, akiknek nem maradt hátramaradottjuk, vagy akiknek a hozzátartozója nem reagált elég gyorsan a felszólításra, lényegében elkotorták tereprendezés közben. Egyesek szerint az újpalotai szánkózódomb ma is tele van csontokkal. Épp ezért megrázó az a két felvétel, melyeket most a FŐMI jóvoltából most párba lehet állítani.

A másik képpár 1971-ben készült, még épül a lakótelep (itt a bekezdés felett és alatt). Jobb szélen az Erdőkerülő utca, középen balra felismerhetetlen dzsumbujként a Fő téri kereszteződés útpályáját építik éppen, a Páskomliget utca és a Hevesi Gyula (Nyírpalota) út Fő téren túli szakasza még nincs kész. És teljesen jól kivehető, amint a temető területe belóg a kereszteződésig. Részben azért, mert itt voltak fák ültetve, részben azért, mert a talajnak teljesen más színe van. Láthatók sírok, sírhelyek maradványai, és a sírok közt vezető utak, ösvények még helyenként szintén kivehetők. Ezen a területen épült fel többek között a víztorony-ház, a Hartyán Általános Iskola, és érinti a Kőrakás park, valamint a 7-es (volt: 173-as) busz végállomása is.

A kép megrázó ereje ellenére sem szabad dramatizálni a helyzetet. A város fejlődése során számtalan sírkert felszámolására volt szükség, és nem csak a külvárosokban, hiszen a belső városrészek fokozatos beépülése miatt is szükség volt újabb területekre akkor is, ha azokat korábban temetőként használták. A Múlt-Kor cikke például a peremkerületek temetőit mutatja be, a HVG Budapest sok tízezer halottra épült című írása pedig a belsőbb városrészek megszűnt temetőit is felsorolja.

A volt temetőnél egy pestújhelyi lokálpatrióta, Jordán Eszter kezdeményezésére 2004 óta tartanak megemlékezéseket. 2009 óta egy emlékmű, a Mementó-kő áll a temető körülbelüli bejáratánál, melyet László Tamás tervezett.

B.I.