András és György
(képes beszámoló a cikk végén)

A két művészről kerületünk művésztanára, Kissné Breczek Margit beszélt néhány gondolatban.
-András- művésztanár. Szentendrén a Ferences Gimnáziumban tanít miközben a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelő szakán csoporttársak voltunk- mesélte Margitka. Az első élményem Andrással kapcsolatban az volt, amikor a felvételin rétegenként készítette el alkotásait: tehát minden félórában új és új alkotást hozott létre, született a kezei között. Azóta ez a művészeti kapcsolat megmaradt közöttünk. S örülök, hogy az egészen kicsi, szinte visszakapart réteges alkotásait elhozta a kiállításra, ide a Zsókavár Galériába. Mindez egy kicsi gyöngyszem. Szabó Andrásnak finoman megmunkált, sajátos alkotásai vannak, melyek különböző technikával készültek: festmények, grafikák, vegyes technikák. Ez a különleges technika annyit jelent, hogy a kréta felületére ráfest és aztán visszakaparja ezeket a képeket. Sok sorozatot állított ki most a galériában, melyek az éjszakáról, a lámpákról, a hajnalról szóltak. Apró, pici képek, mégis olyan monumentálisnak tűntek nekem. Az egész kiállítás számomra olyan volt, mint egy naplójegyzet: minden napról egy-egy pici kép. Teljesen új alkotások.
Szabó Andrásnak már volt a korábbiakban kiállítása a kerületben: a Hubay Zeneiskola galériájában. Akkor óriási terekkel jelentkezett: olajképekkel, lámpákkal, utcaképekkel, sokféle technikával. Számomra nagyon fontos volt ez a kiállítás, hiszen egészen bensőséges. Szeretnék én is vele egy közös kiállítást. Mint festő, olyan igazi alkotótárs. András képei egyszerűek, világosak és őszinték. Azt adja, amit én várok egy művésztől- mondta Margitka, majd a másik alkotóművészről, Király Györgyről szólt.
-Király Györggyel András kiállításán találkoztam először. Akkor hangzott el, hogy ő utolsó éves az egyetemen, ahol minden évben kiosztják a Barcsay-díjat. Abban az időben volt a Barcsay-díjasok kiállítása. Én pedig arról meséltem neki, hogy mely képek tetszettek nekem azon a kiállításon. erre mondta ő, hogy azok a képek az ő alkotásai. Egy estét többen végigbeszélgettünk: a pedagógiáról, művészetről. Azóta pedig figyelemmel kísérem a műveit, alkotásait. Aztán egyszer csak felhívtam, hogy jöjjön el egy kiállításra a Zsókavár Galériába. Sajnos, nemet kellett mondania, mivel épp Olaszországba készült. Egy három hónapos ösztöndíjat kapott. De nagyon örült, és visszatérve a tanulmányútról nálunk volt az első kiállítása. Ő nyitotta meg egyébként András kiállítását.
Számomra ő is azt a tiszta hangot képviseli az alkotóművészetben, mint András. Gyurit azóta több helyre meghívták, hogy állítsa ki műveit: az Olaszországban készülteket és az újakat- szénrajzokat, temperaképeit, számos egyéb technikával készített alkotásait. Több kiállított képében a saját hasonló koromban készített alkotásaim köszönnek vissza: a csendéletek, melyek az emberi kapcsolatokról, viaskodásról, szerelemről, szeretetről szólnak. A műterem belső tereinek képei pedig szintén párbeszédek: egy szép asztal, két ember párbeszéde. A tárgyak a kapcsolatokról szólnak. Ami pedig nagyon fontos, a kiállítás a fiataloknak nagyon sokat jelentett. A fiatalok körbevették Gyurit és kialakult egy beszélgetés.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)

Szabó András kiállítása

Király György kiállítása