Bródy szubjektív
(képes beszámoló a cikk végén)

Ennek egy igazi oka volt: ugyan nem éppen a tini korosztályba tartozom, és éppen csak cseperedtem, amikor Tini, Levi, Szabolcs, Lajos, Zoli belecsaptak a húrok közé, ám meghatározó élmény volt számomra gyerekként, középiskolásként, majd fiatal felnőttként az ő világuk, majd a tagok szólókarrierje, újbóli egymásra találásuk, s az elmúlt időszak eltávozottjainak (Pásztory Zoltán, Illés Lajos) emléke is.
Tiniből azóta Tini bá lett, és én sem lettem fiatalabb. A dalok azonban ugyanúgy szóltak, mint 10-20-30 évvel ezelőtt.
Hiszek abban, hogy nemcsak az a művészet, amikor 10-20-30 ezer embert egyszerre szórakoztat az ember, hanem az IGAZI MŰVÉSZET ott kezdődik, amikor egy kicsiny teremben megfagy a levegő. Bródy János egy szál gitárral a kezében ismét meghódította a közönséget, amely alig fért be a közösségi ház termébe.
Jöttek a fiatalabbak és az idősebbek: az anyukák, apukák, nagymamám, nagypapák, gyermekük és unokájuk, s szinte együtt fújták a jól ismert dallamok szövegeit- néhol búsan, néhol búskomoran, néhol vidáman, néhol örömmel, miközben Tini bá történetekkel fűszerezve szólaltatta meg a dalokat.
Szállt az énekszó a Földvár felé félúton című számtól a Mama kérlek című dalig, a Micimackó némileg aktualizált változatától a Ha én rózsa volnék című nótáig.
No, és elhangzottak azok a sorok is, melyet még 2001-ben írt Bródy János:

„Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
csak remélni lehet, hogy nem tesz tönkre a receptre felírt jövő
Kockázatok és mellékhatások nélkül az élet nem élhető
hát ember küzdj és bízva bízzál, Lucifer legyőzhető.”

Köszönet a szép estéért!!

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek
Bródy János honlapja

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)