Kétlaki élet
(képes beszámoló a cikk végén)

A megnyitó olyan volt, amilyennek egy tudósító álmodná: egyszerű és nagyszerű. Szabó Noémi már a kiállítás rendezésének folyamatába is betekintett. Nézte, ahogy Nagy Edit, a ház munkatársa szívét-lelkét beleadva- ahogy mindig, minden kiállítás alkalmával- rendezi a műveket. A művészettörténész pedig készült, készült, készült és a megnyitó során kulisszatitkokat is elárulva mutatta be teljes valójában Diane Sophrint, munkásságát, alkotásait.
-Diane Sophrin kortárs amerikai képzőművész, aki nem mellesleg már évek óta Magyarországon él és alkot. Egy olyan művész, aki egyrészről integrálódott és befogadásra talált a hazai művészeti szcénába, de valójában mégis megmaradt külső szemlélőnek.
Diane jelen kiállításon látható művei az elmúlt évek termései; a Hortobágyon és Debrecenbe töltött művésztelepi nyarak emlékei és lenyomatai, a budapesti belvárosi élet ihlette témák, egyszerre színes formakavalkád másfelől nyugalmat árasztó, tiszteletet parancsoló művek.
Diane művészetének értelmezéséhez véleményem szerint anyag és művészetszeretetén keresztül vezet az út. Mélységes tisztelettel beszél az alapanyagokról, nagy kedvteléssel kísérletezik, alkalmaz rendhagyó formákat, ötvözi a finom nőies, légies felfogást a széles gesztusokból és szétfolyó formákból építkező olajképekkel. Diane művészetét, képeinek jelentését azonban korántsem lehet egyszerűen lokalizálni. Az első ránézésre kaotikus szín és alakzatmassza alapvetően organikus-figurális gyökerű kifejezésforma, amelyet egy sajátos spiritualizmus illetve magánmitológia szolgálatába állított.
A részleteire tört figura fragmentumok, indaként kavargó formák személy szerint engem a kaleidoszkóp véletlenszerű esztétikájára emlékeztetnek. Hiszen a kaleidoszkópban megtalálható véges számú üvegdarabka végtelen számú kombinációban képes vizuális képet létrehozni. Valahogy úgy, mint Diane esetében; formákat gyűjt, amelyeket adott pillanatban felhasznál műveihez, sőt egyes amorf alakzatokat ciklusszerűen végigvonultat képeinek egy-egy sorozatán.
A kompozíción -ezek közül is főleg nagyméretű olajképein- kijelölt, markáns rádiuszok, irányvonalak mentén épülnek a misztikus fénnyel átitatott vonalak. Nevezhetjük műveit tehát egyfajta strukturált káosznak, amelyeken fókuszpontok köré csoportosul a spontán festékáramlás. Azonban azt is látnunk kell, hogy a figurális alapeszme sem áll tőle távol, sőt néhol egészen kézzelfogható: a vonalak sűrűjében felbukkanó kakas alak, apró, manószerű figurák, a felszínen megjelenő betűk, héber írásjelek mind egy absztrahált, széttört valóság emlékei.
A műveket szemlélve nem véletlenül juthat a néző eszébe, hogy Diane valamiféle mély szakrális- filozófikus gondolatkör köré építi magánuniverzumát. Különböző kultúrák és vallások, vallási jelek és jelképek bukkannak fel a primitív népek törzsi totemoszlopaitól az őskori barlangrajzokon át a zsidó vallás eszmeiségéig. Ez utóbbi fontos eleme Diane spirituális művészetének. A zsidó identitás képzőművészeti eszközökkel való megjelenése nemcsak tartalmi, hanem formai aspektusa is tetten érhető. Nagy olaj- vászon munkái (Ősi alakok II.-V.) mindenképpen rendhagyóak; négy hosszú csíkra osztott vászon áll össze egy kompozícióba. Ez a különleges osztás, az egyes képcsíkok a tóra tekercs formájával állnak kapcsolatban. Az anyag, pontosabban a hordozó eredeti jellegének megváltoztatására tett kísérletezés gyakori jellemvonása Diane művészetének. Az újságpapír átlényegítése papírmasévá, a vég vászon feldarabolása, majd ismételt összeillesztése mind egy új értékekkel bíró, újfajta egységet hoznak létre.
Az újságpapír, mint Diane gyakran alkalmazott hordozó felülete rávilágít a művésznő egy másik preferenciájára, ez pedig az írásbeliség fontossága, illetve az írásbeli kultúra eszközeinek beillesztése a képzőművészetbe. A gyakran megjelenő könyv- forma, a tekercs, a különböző betűk és írások erőteljes szimbolikus jelentésükön túl főképp vizuális hatásuk foglalkoztatja. Az írásjelet tudatosan olvashatatlanul alkalmazza, tehát mint látvány elemet. Egyedül ő maga tudja, hogy az elmosódott szavak Hillél próféta liberális tóraértelmezését vagy filozófiai eszmefuttatásait takarják vagy épp saját gondolatait rejtik. Ez a misztikus felfogás véleményem szerint az ön-identitáskeresés és kiteljesedés egyik leglíraibb módja.
Színhasználata erőteljes kapcsolatban áll a rétegezett kompozícióépítés problémájával. Optikai játékra hív, amikor nagy, élénk színű alkotásainak készíti el monokróm, leheletfinom kontúr-átiratát. A finom papírtekercseken, vagy fóliarétegeken ugyanazok a körvonalak másképpen, sőt akár ellentétes hatásúként viselkednek; pro és a kontra, negatív és pozitív, színes és a színtelen.
Ez a kettősség foglalkoztatja talán leginkább Dianet; az emberi jellemvonások diszkrét átültetése a művészetbe, a felszín és a mélység kapcsolatának kutatása, a humánum mibenlétének feltárása. Mert ő is hiszi, hogy a művészet nyelve univerzális, legyen az ember az USA-beli Vermontban, vagy a budapesti hetedik kerület lámpafénytelen utcácskájában…- mondta Szabó Noémi.
A kiállítás január 30-ig tekinthető meg a Külvárosi Szalonban a ház nyitva tartási idejében.

Kapcsolódó cikkek

Kapcsolódó linkek
Diane Sophrin honlapja

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)