Mi nem pénecoltunk el semmit
(képes beszámoló a cikk végén)

Menten jókedvű lesz az ember, ha egy kánikulai csütörtök délutánt olyan novellák világában tölthet, amely a kulcslyukon keresztül a kisemberek világába kalauzol: s így megismerkedhetünk többek között Veber Matilddal, aki miután jegyszedői állását elveszítette, jósnőként kereste a kenyerét. Ám miután egyik kuncsaftja lemondta a találkozót, kártyát vetett magának és…a történet vége a valóban hús-vér alkotó, Brunner Tamás könyvében el is olvasható.
A helyszínen ugyan nem hangzottak el, de a kötetben olvashatóak úgy nevezett gyufacímkék is, úgy mint „A ritmus biztonságos. Ha kiesel belőle: izgalmas” vagy „Konrad Lorenz egy kacsa apja volt. Vagy az anyja”, vagy „Mielőtt vége lenne, el kell, hogy kezdődjön.”
Amúgy a mindig csokornyakkendőben látható alkotó ügyvédként dolgozik. Ám a középiskolai évek alatt elkezdett az írással is foglalkozni. S mint ahogy a délután folyamán is kiderült- sikerrel, hiszen a Kőbányán dolgozó ügyvéd-író novelláskötete már napvilágot látott.
Ja és, hogy mit jelent a cikk elején felvetett néhány szó? Elpaccolni, elpénecolni = elszúrni. Brunner Tamás ezen a délutánon semmit sem szúrt el, csak fanyar humorával néhány kellemes pillanatot okozott mindannyiunknak.
A közel egyórás rendezvényen lovag Kanizsa József író, költő, a Krúdy Kör titkára a délután házigazdájaként vett részt, s mutatta be Forgó Erzsébet festőművészt. Pontosabban: a festőnő és tanára, Simon M. Veronika Munkácsy- és Krúdy Emlékérmes festőművész beszélgetett egymással. Így szó esett arról, hogy Erzsike Kiskunhalason született és 30 éve került Székesfehérvárra, ahol 2004. májusa óta tanul Simon M. Veronika festőiskolájában. Ebben az iskolában egyébként 7-70 éves korig minden életkorú diák megfordul. Forgó Erzsébetnek az elmúlt 3 év alatt számtalan kiállítása volt, így Székesfehérváron, Öskün, Várpalotán, Zámolyon, Budapesten.
Az alkotások technikájáról pedig így szólt a művésznő:
-Van olyan kép, ami sima, s van olyan, ami vibrál. Ennek az az oka, hogy egy speciális késes technikával dolgozom. A késre viszem fel a festéket, s innen kerül a vászonra. Egyébként úgy kezdtem el festeni, hogy amikor a gyerekeim iskolába jártak, gyakran segítettem nekik a házi feladatuk megrajzolásában, s aztán 3 éve megtudtam, hogy létezik Székesfehérváron egy ilyen festőiskola. Azóta többek között voltam Szlovákiában is alkotótáborban, ahol a szabadég alatt készíthettük el alkotásainkat.
S a délutáni ezzel még nem ért véget, hiszen az elmúlt hónapok hagyományainak megfelelően Kanizsa József Porubszky Ildikó júniusi verseiből olvasott fel néhányat, illetve Enyedi Béla gitárkísérete mellett énekelték el a Kossuth NOK-ból érkezett kisdiákok a korábban megtanult Kanizsa József: Sej, haj búzaszál című vers megzenésített változatát, valamint Hermann Lilla elmondta mindannyiunk nagy örömére a vers- és prózaíró pályázatra írt versét, mellyel első helyezést ért el még a tavasszal.
A program ugyan hamar véget ért, ám Forgó Erzsébet festményeiben, alkotásaiban még június végéig gyönyörködhetünk.

Kapcsolódó cikkek
Az ajkai képzőművészek látogatása
Ízelítő a Pécsiek költészetéből
Kettős ünnep irodalommal, s festészettel
Folytatódott az irodalmi- és képzőművészeti sorozat
Találkozó az íróházaspárral
Muravidék és Sikoly
Gyerekek, versek, festmények
Szolnokról érkeztek az írók, költők, képzőművészek a könyvtárba
Költészetről a Krúdy Kör rendezvényén
Irodalmi délután és kiállítás
Irodalmi folyóirat mutatkozott be
A természet csodái és a történelem
Üvegfestészet az Eötvös Könyvtárban
Anyák napi verses bemutatkozás a Eötvös Könyvtárban

Kapcsolódó linkek

Képes beszámoló

(A képekre kattintva letöltheti a fotót:-)