Itthon otthon

-Én vagyok az az ember- vágott a közepébe Szikora Robi-, akinek jó eljönnie Rákospalotára, hiszen nem érzem, hogy én itt vendég lennék, még ha nem is lakom itt. Itt születtem Rákospalotán, a mamám, a papám is, felmenőim is mind itt éltek.
Mielőtt azonban a zenésszel beszélgetni kezdett volna Dömötör László, néhány szót szólt Olajos Piroskáról.
-Amikor Olajos Piroskának megmutattam a mai napra szóló meghívó szórólapját, azt mondta, én nem vagyok fotóművész, én fényképész vagyok. Ezzel máris megcáfolta önmaga állítását. Egy valódi művész egyik ismérve ugyanis a szerénység, az alázat- mondta többek között, majd mindenki figyelmébe ajánlotta a múzeumban látható fotókat.
Dömötör László osztálytársa volt Szikora Róbertnek a Dózsa György Gimnáziumban, így a beszélgetés hangulata olyan volt, mintha kívülállóként belehallgatóznánk egy beszélgetésbe, ami minden érdeklődőnek jól esett.
Szikora Robi beszélt többek között egy hajdani tanárnőjükről, Szabó Győzőné Karola néniről, aki azt mondta még Robira, hogy egy sötét figura, mert fekete garbóban jár.
-A gimiben én azért nem éreztem jól magam, mert akkor már zenekarban játszottam, s nem nagyon tudtam készülni az órákra- mondta, melyre Dömötör László replikázott.
-Emlékszem, mennyire irigyek voltak rád a tanárok, amikor megtudták, hogy te már akkor többet keresel, mint ők.
A zenész elmesélte, hogy a Dózsa Gimnáziumból azért vágták ki, mert volt az orosz nyelv. A szüleim ugyanis gyerekként még a német nyelvet tanulták, épp ezért furcsa volt ez a másik nyelv.
-Én már általános iskolában annyira buta voltam, hogy például azt hittem, hogy minden nyelvben az ablak ablak, csak oroszul kell leírni, cirill betűkkel. Később fejlődtem, s rájöttem, hogy ez nem így van- mondta nevetve, majd igazi sztorizás kezdődött a gimnáziumi évekről, élményekről, s ennek keretében néhány perccel később Gönczi Lajos is közéjük ült, aki elmesélte, hogy mikor a Pöltenberg utcában lakott és a Kozák térről ment hazafelé, az egyik házból fantasztikus dobolást hallott. Szinte nem is hitte el, hogy ez egy valódi hangzás, s nem a rádió szól.
-Bementem a házba, ahol Szikora Robit láttam egy dob előtt. Nem kellett nagyon győzködni, hogy álljon be közénk- mondta Gönczi Lajos.
-Ez még nem a One World együttes volt, hanem a Clemens együttes.
Szikora Robi ezután egy icipici nosztalgiázás keretében gitározott, s énekelt Beatles dallamokat (egy régi Paul McCartney, majd egy John Lennon számot), illetve a Hungária együttes Ciao Marina című dalának hangjai is felcsendültek.
Dömötör László a daloknál maradva osztotta meg mindenkivel, hogy mivel mint tudjuk, minden Rákospalotáról szól, így felkérésre Szikora Robi megírta a REAC focicsapat indulóját. A zenész kiegészítésként ehhez elmondta, hogy a REAC csapatától kapott egy igazi kék-sárga mezt is, melyen a neve és a születési éve szerepel.
Ezen a múzeumi estén Kovács Pici, a REAC marketing vezetője pedig köszönetképpen egy REAC órát adott át azzal, hogy a REAC órái ne legyenek megszámlálva, hiszen szombaton várt a REAC csapatára az a meccs, melyen eldőlt, hogy az NB I.-ben marad-e a csapat a következő idényben vagy sem.
-Ha a REAC-nak szüksége van a győzelemre, akkor én úgy gondolom, hogy aki akar, az imádkozzon. S állítom, hogy ez be szokott válni- mondta Szikora Robi, majd rátért arra a témára, hogy számára milyen sokat jelent a hit, s beszélt arról, hogy Rákospalotán mennyire szeretett, s szeret a MÁV-telepi Jézus Szíve Plébániatemplomba menni, ahol mindig egy picit megnyugszik, s érzi, hogy itthon van.
Az elhangzottakra Dömötör László egy verssel válaszolt, melyet ő maga írt:

Kétkedés és bizonyosság

Isten márpedig létezik.
Van.
Jó kis segédeszközéül
a hitetleneknek.
A kérdés csupán az lehet,
hogy van-e szakálla,
vagy sem.
De, hogy mit akar,
hogy mit akarjak?!

A beszélgetés majdnem itt fejeződött be, ám oldott, kötetlen körben még folytatódott, miközben Olajos Piroska fotóit is megtekinthette mindenki. Aki pedig ezen az estén nem járt a múzeumban, az egy nagyon kellemes beszélgetéstől fosztotta meg önmagát, ám a fotókat még június 15-ig megtekintheti mindenki a Pestújhelyi út 81. szám alatt a Rákospalotai Múzeum kiállítótermében.

Kapcsolódó cikk

Múzeumi este-csendes ihletettséggel