Az ismétlés az ismeretek bölcsője

Erre a megdöbbentő állításra Hajdu László polgármester már néhány héttel korábban ugyanezen politikus által hasonló témában (de más stílusban) előterjesztett interpellációjára adott válaszában is reagált. Most még sokkal részletesebben ismertette a történteket, és a képviselő állítását cáfolta, határozottan visszautasította. E kérdésről korábban többször is jelent meg ismertetés. Úgy vélem, már nem spórolható meg egy történéseket ismertető és tényeken alapuló összefoglaló (mondjuk úgy hogy) tanulmány. Ezt vállalnom kell, hiszen e kérdéssel sokat foglalkozom, de lelkiismereti kérdés is. Nem a vádaskodót kívánom meggyőzni, hanem a valóságot szeretném a kerület lakossága elé tárni, és a politikai indíttatásoktól meg nem fertőzött többség döntse el, mit hisz el, és kinek hisz!

A rendszerváltás éveiben a sorsfordító események sorába tartozott a Varsói Szerződés felmondása és a szovjet hadsereg kivonulása az országból és a Pestújhelyen működő katonai kórházból (1991. április). Megfelelően, sokak szerint jól felszerelt kórház volt, de mi legyen a sorsa ezután? Különböző szinteken – különböző súlyú kérdésekben – folytak a tárgyalások. A kórház ügyében helyileg is. Nyílván felvetődött, hogy milyen jó lenne, ha ez a kórház megmaradna és működhetne tovább a budapestiek, de főleg a kerületi emberek javára. Ez a vágy nyilvánulhatott meg abban a „szándéknyilatkozatban” amelyet Demszky Gábor főpolgármester és Czibik Tamás polgármester a nyilvánvaló többszöri tárgyalás eredményeként 1991. április 10.-én aláírták a Szovjet Déli Hadsereg Csoport képviselőjével együtt. Ebben a „Felek kifejezik szándékukat, hogy Budapest Őrjárat utcai kórház területén társasági formában működtetett kórházat fognak létrehozni és üzemeltetni.” Az elképzelés a nyilatkozat szerint az volt, hogy
– az ingatlan tekintetében a rendelkezési jogot megszerzik,
– a kórház létesítéséhez és működtetéséhez tanulmányokat készítenek,
– a jövendő tulajdonosok közé további külföldi és magyar jogi személyeket is bevonnak és
– a további lépéseiket összehangolják.
A társadalombiztosítás kifejezte készségét, hogy a kórház működését finanszírozni fogja.

A tényszerűség megköveteli annak megemlítését, hogy ebben az időszakban – mind a kerületi, mind a fővárosi önkormányzatban SZDSZ-Fidesz abszolút többségű testületek működtek, SZDSZ-es első emberrel.

A „szándéknyilatkozat” nem realizálódott, ennek indokait tartalmazó dokumentummal nem találkoztam. Mások elmondása szerint az akkori politikai hangulat („ruszkik menjenek haza”), a kártalanítás követelése és a telekkönyvi bejegyzés elhúzódása játszott ebben szerepet. Az ingatlanokból minden berendezést elszállítottak, csak az üres épületek maradtak. Közben a kerületi pártok és civilszervezetek tüntetést is szerveztek, hogy a kórházat kapja meg az önkormányzat. Dr. Őry Imre egykori SzDSz-es alpolgármester visszaemlékezésében azt írja, hogy a kórházat Demszky Gábor főpolgármester is megtekintette és elismeréssel nyilatkozott a látottakról. Erről még sajtótájékoztatót is tartott. A kezdeti elképzelések és a helyi kezdeményezés (tüntetés) végeredménye az lett, hogy az akkori kormány 1992. január 20.-án a közismert 1006-os számú határozatával „a szovjet csapatok által kiürített … 7 ha 540 m2 alapterületű beépített ingatlant térítésmentesen a fővárosi és a XV. kerületi Önkormányzat közös tulajdonába adja.” De feltételekkel, többek között:
– a kórház létesítését 1995. december 31.-éig befejezik,
– a megvalósítás érdekében alapítványt hoznak létre, és a kuratórimban a két érdekelt minisztériumnak kurátori helyet biztosítanak,
– az ingatlan elidegenítéséhez, megterheléséhez, apportként való felhasználásához a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet hozzájárulása szükséges,
– a kórház rekonstrukciójához és működtetéséhez költségvetési eszközöket a kormány nem biztosít,
– továbbá, ha a fenti kötelezettségek nem teljesülnek, akkor a Kincstár elállhat a szerződéstől és az ingatlan visszaszáll az államra.
Az ingatlan átvételéről és egyéb kikötésekről a kormányhatározat alapján 1992. február 21.-én „Tulajdonba-adási szerződést” írtak alá. Az ingatlant az átadásig a Kincstár által fizetett társaság őrizte. Átvétele után erről az önkormányzatok gondoskodtak. Köztudomású volt, hogy már a kezdeti időkben is tolvajok garázdálkodtak az ingatlanban, szinte megakadályozhatatlanul. Dr. Őry Imre említett visszaemlékezése szerint: „… folyamatosan kaptuk a bejelentéseket a környező lakóktól, hogy hajnalonként teherautóval visznek ki felszerelési tárgyakat a kórházból. A kórház állapota viszont siralmas volt, az egyéves használatlanság idején minden mozgatható felszerelést elvittek belőle… stb.”

Domonkos István e területen szakembernek számító MDF-es önkormányzati képviselő 1993-ban „Javaslatok az Északpesti Kórház sorsáról” című tanulmányában pedig – többek között a következőket írta: „A XV. kerületi önkormányzat teljes jóhiszeműséggel járt el, mikor elfogadta a Fővárosi Önkormányzat indítványát aziránt, hogy ott megfelelő szakemberek segítségével munkálatok kezdődjenek a felújításhoz és felszereléshez szükséges tőkék és vállalatok felkutatására. Ma már megállapíthatjuk, hog ezek a kezdeményezések semmiféle eredményre nem vezettek.”
Később: „A lakosság csupán addig volt lelkes és közreműködő kész, amíg utcai tüntetésen, helyi sajtóban elégedetlenségének adhatott – teljesen jogosan – hangot.”
„… megállapíthatjuk, hogy az önkormányzatok súlyosan mulasztottak ebben a kérdésben. A ránk bízott vagyonnal nem bántunk a jó gazda köteles gondosságával”… „immár két téli időszak telt el úgy, hogy a kórházépületek… gondozás és felügyelet nélkül maradtak. Az ingatlanokban és bennfoglaltakban felbecsülhetetlen károk keletkeztek.”

A két önkormányzatban az átvételtől számított rövid időn belül, 1992. március 1-jén elfogadták a kórház alapító okiratát, melyet végül is „Észak-Pesti Kórház”-nak neveztek el. A kórház kiépítésének támogatása érdekében alapítványt (1992. július) hoztak létre, működtetésére pedig részvénytáraságot alapítottak. (1992. június) Megkezdődtek a tárgyalások a potenciális befektetőkkel, de eredmény nem született. Saját forrásból szakrendelő kialakítását határozták el, ami meg is valósult, 1994. februárjában a Főváros önálló költségvetési szerveként meg is kezdhette a gyógyító munkát. A létrejött intézmény vezetése szerződést kötött őrző-védő társasággal és egyes épületekben különböző tevékenységeket végző kisvállalkozókkal. A kerületi önkormányzat közhasznú munkásokat bocsátott az intézmény rendelkezésére kommunális feladatok ellátására. Számos erőfeszítés ellenére 1995. december 31.-éig kórház létesítésére befektetőt találni nem sikerült. Ettől kezdve fennállt az esélye, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság bármikor elállhat a szerződéstől, vagyis az, hogy az ingatlan nem maradhat önkormányzati tulajdon, tehát előbb-utóbb az visszaszáll az államra. Ennek az esélyét, veszélyét már 1992.-ben (amikor az MDF-KDNP-FKgP kormány határozata kizárta a központi költségvetési támogatásnak még a lehetőségét is) minden érdekelt láthatta (látta).

Nem is meglepő, hogy a tulajdonosok 1995. tavaszán kezdeményezték az 1992-es kormányhatározat módosítását, hogy az egyes „épületek és területek szociális, lakás és egyéb célokra is hasznosíthatók legyenek és az ebből befolyó összegek a ???.. rekonstrukció megvalósítását segítsék.

A módosító javaslatot a XV. kerület polgármestere (Hajdu László) 1997. nyarán ismételten elküldte a miniszterelnöknek, de kérte az akkori népjóléti és a pénzügyminiszter támogatását is.

1997. őszén a kerület képviselő-testülete az Észak-Pesti Kórház helyzetével foglalkozott és az egyik határozatában felhatalmazta a polgármestert, hogy címzett támogatásra vonatkozóan nyújtson be pályázatot a kórház működésének felújítására. Erre ugyan válasz nem érkezett, de a Horn kormány már az 1998-as választások előtt 4.5 milliárd forintot biztosított az Észak – Pesti Kórház felújításához, azonban az nem kerülhetett már felhasználásra.

Lássuk, hogy az 1998-as évet követően a számtalan tárgyaláson elhangzott sokféle javaslaton túl, milyen döntések és fontosabb kerületi és más kezdeményezések születtek a Kórház ügyének rendezése kérdésében:

1.) A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgatója 1999. november 23.-án kelt levelében mindkét önkormányzattal közölte, hogy eláll az 1992. február 21.-én aláírt szerződésétől. Cél az, hogy az ingatlan tulajdonjoga visszaszálljon az államra.
A szerződéstől való elállás indokait a levél következő sorai adják. Idézet:
„A rendelkezésemre álló iratanyagból megállapítható, hogy mindkét önkormányzat részéről megkísérelték ugyan az orvos-szakmai programnak is megfelelő átépítést, azonban sajnos a befektetők, illetve a megfelelő források felkutatására, bevonására tett erőfeszítések eredménytelenek maradtak. Szintén nem vezetett eredményre azon törekvés sem, mely a kormányhatározat olyan tartalmú módosítására irányult, hogy a továbbiakban az önkormányzatok tulajdonjogának fennmaradása ne legyen már az említett kötelezettségek teljesítésének függvénye.”
„Kérem, hogy ……. az elállás bejelentésével kapcsolatos álláspontjáról tájékoztatni szíveskedjen …………”.
Az „elállás” közlését követően a kerületi képviselő-testület 2000. január 26.-án tárgyalta a kérdést és több határozatot hozott.
– Meg kell vizsgálni annak lehetőségét, miképpen kerülhet a teljes ingatlan a kerület birtokába.
– A testület nem veszi tudomásul a szerződéstől való elállást, hanem
– felhatalmazza a polgármestert, hogy folytasson tárgyalást a főpolgármesterrel az elállás tárgyában és az együttes fellépés érdekében.
Minderről tájékoztatást kapott a KVI vezérigazgatója és a főpolgármester is.

2.) 2000. október 25.-én ismét tárgyalt a kérdésről a kerület képviselő-testülete. Ekkor már ismert volt a Főváros álláspontja is.
– A Főváros az 50%-os tulajdonjogával tudomásul veszi a szerződéstől való elállást és a szakorvosi ellátást biztosító két épület tulajdonjogát felajánlja a kerületi önkormányzat részére. Ezt a KVI-vel írásban is közölték .
– Még a nyár folyamán a kerület polgármestere levelet írt a KVI vezérigazgatójának, melyben tárgyalásokat javasolt arról, hogy az épületek egy részének tulajdonjogára igényt tart, másrészt támogatta a Református Egyház által létrehozni tervezett „Ápolóház” konstrukciót (hét épület hasznosításáról volt szó).
– Közben az „Arany Alkony” Kht is jelentkezett javaslatával.
A képviselő-testületet az előterjesztés a fentiekről tájékoztatta, de végül is olyan határozatok születtek, melyekben mind az önkormányzat, mind a Református Egyház igényét támogatta (504-505/2000.(X.25.).

3.) Ebben az időszakban az Orbán-kormány két egészségügyi minisztere is személyesen járt az Észak-Pesti Kórház területén, hiszen a levegőben lógott, hogy az ingatlan tulajdonjoga visszaszáll az államra. Gogl Árpád miniszter úr több épületet személyesen megszemlélt és határozott véleménye volt, hogy itt sürgősségi kórház lesz. Kérte, a jelen lévő dr. Kázmér Tibor államtitkárt, hogy erre készítsen előterjesztést, a forrás biztosításáról – ígérete szerint – fog tárgyalni Orbán Viktor miniszterelnökkel. Az eredménytelenség közismert.
Később Mikola István lett az egészségügyi miniszter és Ő is meglátogatta az ingatlant. A látogatás befejezéseként tartott tanácskozáson – melyen Hajdu László polgármester is jelen volt – állást foglalt amellett, hogy ide települ a Budapesten székelő egészségügyi pénztár minden részlege és az Egészségügyi Szakképző Intézet is. Több ezer fő!
Ez a terv is füstbe ment!

4.) 2001. októberében Kiss Péter és Hajdu László országgyűlési képviselők – egy akkor tárgyalt hasonló törvénytervezethez – „kapcsolódó módosító javaslatot” terjesztettek elő az országgyűlésben, melynek a célja az volt, hogy az ?Őrjárat utca 1-3. sz. alatt fekvő, 7 ha. 540 m2 alapterületű beépített ingatlant térítésmentesen át kell adni a fővárosi és a XV. kerületi önkormányzat közös tulajdonába…”. Indoklásként szerepelt többek között: „A kerület és a főváros a jelenlegi bizonytalan tulajdoni helyzet miatt nem tud befektetőket bevonni a beruházásba, így a vagyonvesztés felgyorsul.”
Mi lett az eredmény? Elutasítás.

5.) 2001. október 1-jei kelettel Hajdu László országgyűlési képviselőként interpellációt nyújtott be Orbán Viktor miniszterelnöknek címezve. Részletesen ismertette az Őrjárat utcai ingatlan történetét és a hasznosítási szándékokat. Az összegzés szerinti idézete a következő:
„A XV. kerületi Önkormányzat érdekelt abban, hogy a volt szovjet katonai kórház épületei elsősorban egészségügyi, valamint szociális célra, 10 év után végre valóban hasznosításra kerüljenek, s ennek egyik feltételét a fent jelzett épületek XV. kerületi Önkormányzat részére történő kizárólagos tulajdonba adásában látjuk.”
?Kérdezem Miniszterelnök Urat:
– Lát-e lehetőséget az Észak-Pesti Kórház területének és épületeinek mielőbbi hasznosítására?
– Lehetségesnek tartja-e, hogy Budapest Főváros XV. kerületi Önkormányzata mielőbb hozzájusson a számára fontos épületek kizárólagos tulajdonjogához?
Az interpellációra a közigazgatási államtitkár, dr. Bártfai Béla válaszolt (2002. február 18.). A válasz lényege a következő:
Észlelték, hogy időközben az önkormányzatok érdekében is változás következett be, a Református Egyház is igényt jelentett be néhány épületre. Mikola miniszter úr is kifejezte érdekeltségét, mivel az OEP Fővárosi és Pest megyei Egészségbiztosítási Pénztára, valamint az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet elhelyezése is megoldható az ingatlanon lévő épületekben. Mindezek alapján államtitkár úr felkérte a KVI vezérigazgatóját, hogy az érintettek képviselőjével folytasson egyeztető tárgyalásokat, így rövidesen elérhető a minden érdekelt számára megfelelő és megnyugtató rendezés.
Ezt követően is az önkormányzat tárgyalt és tárgyalt, de javaslatokat is tett a tulajdon rendezésére, hogy végre tiszta helyzet alakuljon ki és megvalósulhasson a hasznosítás. Ezek közül ismertetem az alábbiakat:

a) A KVI-ben a 2002-es tavaszi országgyűlési választások után is ugyanaz a vezérigazgató dolgozott tovább, tehát személyesen is ismerte az Észak-Pesti Kórház ingatlanának lezáratlan ügyét.
2002. júliusában a KVI vezérigazgatója tájékoztató levelet írt a Pénzügyminisztériumhoz, melyben leírja, hogy fél éve folyamatosan tárgyalnak a kerületi önkormányzattal, közösen kiválasztott értékbecslőt kértek fel és tisztázni lehet az elvégzett beruházások értékét is, ami hozzájárulhat egy bizonyos megegyezéshez, bár az önkormányzat a teljes ingatlan tulajdonjogát szeretné megszerezni. A tárgyalások – vélhetően a parlamenti és a közelgő önkormányzati választások miatt – viszont lelassultak.

2002. decemberében a kerület polgármestere – nem először – levelet írt a KVI vezérigazgatójának, melyben különböző javaslatokat tett a nem éppen rendezett helyzet megoldására. Küzdő szellemére és elkeseredésére utal a következő mondata: „ma már a volt kórházi ingatlan pusztulása a kerületben élők előtt semmilyen érvekkel nem védhető.” Mellékeli a több, mint 1500 aláírást tartalmazó lakossági petíció másolatát is, melyben az ingatlan önkormányzati tulajdonba adását követelik.
2003. januárjában előterjesztés készült a képviselő-testület elé, amely az említett levélben foglaltak szerinti javaslatokat terjeszti elő megvitatásra. A vita után lényegét tekintve a következő tartalmú határozatok születtek:
A képviselő-testület
– a szerződéstől való elállást tudomásul veszi azért, hogy dönteni lehessen az ingatlan visszaadásáról, (a Főváros már korábban ezt tette),
– kéri, hogy az ingatlan térítésmentesen kerüljön a kerületi önkormányzat tulajdonába,
– tudomásul veszi, hogy az akkori államháztartási törvénynek megfelelően az ingatlan valamely részének értékesítése esetén a tiszta bevétel 70%-a az államot, 30 %-a pedig fel-fele arányban a két önkormányzatot illeti,
– úgy határoz, hogy az ingatlanra szabályozási tervet kell készíteni, az épületeket műszakilag felül kell vizsgálni, a forrásokat biztosítani kell, az előzőekben említett döntések függvényében fel kell készülni a két szakrendelő esetleges egyesítésére is.

b) A 2003-as év eleje után is tovább folytak a tárgyalások mind a KVI, mind a Főváros képviselőivel, de eredmény nélkül. Az államháztartási törvény ide vonatkozó 109/K. § (9) bekezdése is ismét módosult, ezért 2003. október 29-i testületi ülésre újabb előterjesztés készült, újabb javaslatokkal. Az elfogadott öt határozat közül csak egyet emelnék ki, amelyik három variációs javaslatot tesz az ingatlan fővárosi és a kerületi önkormányzat közötti megosztására: (idézet az előterjesztésből) ha „az önkormányzat tulajdonosi helyzete egyértelművé válik, a legfontosabb feladat az lesz, hogy a hasznosítási javaslatok kidolgozása megtörténjen…”

c) 2004. június végén újabb előterjesztés készült a képviselő-testület számára. Ebből idézet: A korábbi „határozatokat megküldtük a Fővárosi Önkormányzat tisztségviselőihez, a Közgyűlés állásfoglalását javasoltuk kialakítani.” „Most már nyolcadik hónap múlik el a Közgyűlés állásfoglalása nélkül.”, amely számukra érthetetlen és elfogadhatatlan volt.

„A kerületi önkormányzat minden előterjesztésével, levelezésével és tárgyalásai során arra törekedett, hogy az ÉPK tulajdonjoga mielőbb rendeződjön. Ezt pedig eddig nem sikerült elérni, pedig az épületek jelentős részének állaga rohamosan romlik.”
„A hét hónap válasz nélküli elmúlásából arra kell következtetni, hogy a Fővárosi Önkormányzat nem érdekelt az ingatlan hasznosításában.”
Az idézett indoklás után nem lehet csodálkozni azon, ha a testület ekkor hozott határozatainak a lényege ismételten az, hogy az Őrjárat utcai ingatlan ingyenesen kerüljön a kerületi önkormányzat tulajdonába a már eddig is hangoztatott célokra. Ekkorra már az ingatlan tulajdonjoga – a telekkönyvi bejegyzés szerint is – teljes egészében visszaszállt az államra.
Közben folytatódtak a tárgyalások és megállapodás is született a Fővárosi Önkormányzat tisztségviselőivel, hogy végül is közösen, egybehangzó határozatokkal kérjük az ingatlan 1/2-1/2 arányú osztatlan közös tulajdonként kerüljön ismét a két önkormányzat tulajdonába. A 309/2004. (VI.30.) számú képviselő-testületi határozat szerint „az ingatlant a kerületi és a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi, szociális, foglalkoztatási, lakásépítési, településfejlesztési önkormányzati feladatok ellátása érdekében kívánja tulajdonba venni és szak- és háziorvosi rendelő, idősek otthona, idősek klubja, gondozóház, házi gondozás, szenvedélybetegek nappali otthona, különféle célú lakások, illetve ezen önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó tevékenységek céljára kívánja használni.”
Mind a Főváros, mind a kerület önkormányzata a saját és egybehangzó határozatait eljuttatta a KVI-hoz, így megkezdődhetett a kormány elé terjesztés előkészítése. Végre!

d) Az Őrjárat utca 1-5. szám alatti ingatlan sorsában az egyik fordulópont 2004. decembere. Az előzőekben ismertetett sorozatos önkormányzati kezdeményezések és a KVI előterjesztése alapján megszületett a 2308/2004. (XII.8.) számú kormányhatározat. Ez a határozat a beépített ingatlant 50-50 %-ban osztatlan közös tulajdonként a fővárosi és a kerületi önkormányzat tulajdonába adta, hivatkozva az államháztartási törvény 109/K § (10) bekezdésének várható módosítására, Ez a törvénymódosítás még 2004-ben megtörtént, így a tulajdonba adás ingyenessége megalapozottá vált. A tulajdonba adásról szerződés készült, melyet a felek 2005. március 3-án, a birtokba vételről a jegyzőkönyvet pedig március 23-án írták alá.
A másik fordulópont pedig az ingatlan ügyeinek vitelére, az ingatlan fejlesztési célú hasznosítására vonatkozó – a két önkormányzat közötti – „Megállapodás” elfogadása és aláírása volt (2005. április). Ezen okiratok elfogadásával kapott a kerület önkormányzata általános meghatalmazást az úgynevezett „gesztori” feladatokra.

A „Megállapodás” számos ténymegállapítást (pl.: a terület és az épületállomány körülírását, besorolását, a műemléképületeket, az átadás jogi hátterét, stb.) továbbá a további fejlesztésre és a kerületi ráfordítás elszámolására, valamint a vitás kérdések rendezésére vonatkozó szabályozást tartalmaz. A részletesebb ismertetése itt nem lehetséges, de mind a „Megállapodás”, mind az „Általános meghatalmazás” nyilvános és a képviselőknél, de a Hivatalban is megtekinthetők. A teljes körű felhatalmazás magában foglalja a hasznosítási pályázat előkészítését, kiírását, meghirdetését, elbírálását, eredményessé vagy eredménytelenné nyilvánítását, a nyertessel a szerződés megkötését. Mindezt a Főváros, mint tulajdonostárs nevében is teheti, de évente a Főváros tájékoztatása kötelező.
Kivételt képez a tulajdoni hányad átruházása, ehhez a Fővárosi Önkormányzat hozzájárulása szükséges. Egyebekben mindkét tulajdonos nevében gyakorolja a polgári jogi kapcsolatokban a tulajdonost megillető jogokat és teljesíti a tulajdonközösség kötelezettségeit. Ezek a dokumentumok 2005. június 29-én kisebb módosítás miatt ismét szerepeltek a testületi ülés napirendjén, de az újabb határozat is megerősítette elfogadásukat. Ekkor született egy újabb határozat is, amely szerint a „Megállapodás” végrehajtására „Intézkedési tervet” kell készíteni és annak végrehajtásáról a képviselő testületet rendszeresen tájékoztatni kell. A Terv elkészült és a feladatok teljesítéséről a jegyző valóban rendszeresen beszámol a Testület ülésén.
Itt meg kell említeni egy tévedést. Ugyanis a Főváros hivatala (?) ügyvédet bízott meg egy „Együttműködési, tulajdonközösséget szabályozó szerződés-tervezet” kidolgozásával. Ez a tervezet egészen más elgondolásokat tartalmazott, mint ami végül is elfogadásra került. De a Főváros sem tartotta elfogadhatónak, bár a hasznosítás több variációja szerepelt benne. A kerületünkben az említett szerződés-tervezet ugyan előterjesztésre került, de még a tárgyalás megkezdése előtt vissza is vonták és a hivatalosan tárgyalásra szánt második változatot javasolta az előterjesztő megvitatni és elfogadni. Így történt, ez a valóság! Azóta is előszeretettel emlegetik ezt a tervezetet, sőt idézgetnek belőle, pedig valójában tárgyalási alapul sem szolgált egy percig sem. A sors fintora viszont, hogy az ügyvéd szerepeltette benne az épületek (a földingatlan értéke másutt szerepelt) 2002. évi értékbecslési adatait, később egyesek mégis ennek ismertetését igényelték folyamatosan.

e) Már az előzőekben ismertetett „Megállapodás” is tartalmazta azt az elképzelést (tervet), hogy az Őrjárat utcai ingatlan felújított épületeiben a Főváros önálló költségvetési szerveként (bár közös alapítású)”Észak-Pesti Kórház” név alatt működő járóbeteg szakrendelő (tevékenységével, személyi állományával együtt) kerüljön át az önkormányzathoz 2005. december 31-ig.

E szakrendelő alapító okiratának számtalan módosítása után – sorsának rendezése céljából – 2005. augusztus 31-én került ismét előterjesztés a Képviselő-testület elé. Ez alkalommal kettő sorsfordító döntést kellett meghozni. Egyrészt az „Észak-Pesti Kórház” alapító okiratát kellett megszüntetni (visszavonni), másrészt pedig a kerületi önkormányzat Egészségügyi Intézménye alapító okiratát kellett kiegészíteni. Ugyanis az „Észak-Pesti Kórház” (szakrendelő), valamint a hozzátartozó öt gondozó intézet 2006. január1-ével a kerület Egészségügyi Intézménybe fog integrálódni. A mi Egészségügyi Intézményünk tehát teljes körű jogutódként szerepel a meghozott határozatokban. Az alapító okirat módosításával ugyanis nemcsak az említett egészségügyi tevékenységek kerültek át, hanem az Őrjárat utca 1-5. szám alatti ingatlan őrzése, gondozása, benne az ott működő kisvállalkozások korábbi szerződéseinek a felülvizsgálata is.
E nem kis feladatra az Egészségügyi Intézmény vezetése is elkészítette a sok szakmai tennivalót tartalmazó „Intézkedési tervét”. Az év végére a tevékenység átvételét, a szerződések felülvizsgálatát és sok más feladatot elismerésre méltóan végre is hajtottak.

f) A képviselő-testület a 2005. augusztus 31-i ülésén más olyan előterjesztést is tárgyalt, amelyik szorosan kapcsolódott a szóban lévő terület sorsának intézéséhez. Ezt az előterjesztés-részt – sajátosságára és azóta is sokat vitatott és félremagyarázott jellegére tekintettel – szó szerint érdemes közreadni. Ime:

Hajdu László
polgármester”

A képviselő-testület vita után a „Felhívást” a 349/2005. (VIII.31.) számú határozatával 20 igen 4 nem és 1 tartózkodó szavazattal elfogadta.
A „Felhívás” több alkalommal megjelent a Városházi Naplóban, a közmeghallgatás fórumán résztvevők is megkapták, így annak részletesebb ismertetésére most és itt nincs szükség, de egy mondatát – a vita miatt – szó szerint indokolt idézni.

„A „Felhívás”-ra adott válaszokat egészen a pályázati eljárás befejezéséig nem tekintjük közérdekű adatnak, ezért nem tesszük közé, és bizalmasan kezeljük.”

Következésképpen ehhez mindenkinek tartania kell magát, és ez erkölcsi és jogi kötelezettség. A beérkezett elképzelésekből egyes részeket a pályázati kiírásban valóban hasznosítani lehet. 2006-ban szakértők bevonásával elkészült a környezeti állapot felmérése, a fakataszter, 12 épület műszaki állapotának felmérése, az új értékbecslés és az ugyancsak nélkülözhetetlen szabályozási terv is előfeltétele a pályázati kiírásnak. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy 2006 tavaszán országgyűlési, őszén pedig, önkormányzati választások voltak, egy-egy időre a figyelem – érthetően – ezekre koncentrálódott.
Végre mégiscsak megteremtődtek a feltételek az ingatlan hasznosításához szükséges utolsó fázishoz, a pályázat kiírásához.

Az Őrjárat utcai ingatlan története szinte megszámlálhatatlan kérdés (a tulajdonlás változásai; az építkezések; a két kútfurás legendává válása, az alagutak; a műemlékké nyilvánítás; a hasznosítás stb.) elemzését, történet hű feldolgozását kínálja a búvárkodók számára. Amíg ez nem történik meg, addig mindig lesznek jóhiszemű, vagy akár napi politikai indíttatású félremagyarázások, illetve hamis magyarázatok, vagy akár közgazdasági-pénzügyi tényezőket figyelmen kívül hagyó álmodozások.
Itt és most a boncolgatott témához szorosan hozzátartozó két kérdésben kívánom befejezésként véleményemet tömören kifejteni.

Egyik téma az értékbecsléseket érinti. Az önkormányzat honlapjának fórumán, de felszólalásokban is többször szerepel az ingatlan állítólagos aláértékelésének a vádja. Az ilyen „hozzáértők” véleményüket úgy szokták kifejezni, hogy egyes épületeket – főleg a műemléküket – „praktikeres szerszámoskamra” értékén vettek számításba az értékbecslők. Jelzem, hogy az értékelő szakcéget a FIDESZ-es vezetésű KVI javaslatára az önkormányzattal közösen bízták meg. De ennél is lényegesebb, hogy az értékbecslőket – legalábbis az önkormányzattól – senki nem befolyásolta. Bizonyosan nem is lehetett volna. Ahogy le is írták, a feladatukat a szakma elismert szabályai szerint teljesítették. De kinek is állt volna érdekében az, hogy másként csinálják? Azt írták, hogy az általános gyakorlat az, hogy a „Nemzetközi tapasztalatok szerint a 30 %-os műszaki állapotot el nem érő épületeket csak akkor érdemes megtartani, ha esztétikai-történeti értékük van.” Ezeket az épületeket pedig, 10-15-20-25 % állagúaknak minősítették. A vagyonértékelési alapértéküket ugyan legutóbb 148.000.- Ft/m2-re értékelték, de a jelenlegi értékük ennek csak 10-25 %-a! Vajon az ilyen értékelést – ócsárolás helyett – el kellene mondani? Minden bizonnyal! De miért nem teszik? Mert ez a politikájuk! Úton-útfélen hirdetik például, hogy a földingatlan értéke nem szerepel az értékbecslésben, meg azt is, hogy 60 fokos vizet találtak az 1930-as években a próbafúrások során. Dokumentumok igazolják, hogy egyik állítás sem igaz. Pedig diplomás emberektől ilyen ügyekben a valóság ismertetése elvárható.
Nem vagyok sem építész, sem értékbecsléseket végző szakember. Dokumentumokból a leírtakat laikus is tudja közvetíteni az érdeklődők felé. Ez – szerintem minden igazságszerető embernek kötelessége.
A másik kérdés a kerületi önkormányzat vezetői terhére megfogalmazott vád, miszerint az ingatlan értékvesztéséért, a hűtlen kezeléséért ők a felelősek. Azt soha nem vitatta a kerület vezetői közül senki, hogy az egyes épületek értékveszítése valóság. Azonban az is igaz, hogy egyetlen érdekelt fél sem tett annyi javaslatot, az ingatlan sorsának rendezése érdekében nem kezdeményezett annyiszor, mint a kerület vezetői. Szinte mindannyiszor a sürgetés egyik motívuma a további értékvesztés megállításának fontossága volt. Ezt az előzőekben ismertetett konkrétumok – azt hiszem – vitathatatlanul alátámasztják. Akkor mire való ez a demonstratív vádaskodás? Mindenki döntse el saját maga! Azt is szokták mondogatni, hogy ha kétes a tulajdonlás, akkor kétes a gondoskodás is. Lám, ahogy gesztor (igazi gazda) lett a kerületi önkormányzat, mennyi minden történt a Őrjárat utcában. Nemcsak felmérések történtek (azok is fontosak) hanem az oda nem való kisvállalkozókkal felbontották a szerződéseket (amelyeket – egyesek állításával ellentétben – nem is a kerület kötött) és ki is költöztek; új őrző-védő társasággal írtak alá szerződést és ma már hozzáértő ember feladata a gondnokság ellátása is.

Ereszcsatornákat és vízelvezetőket javítottak a beázások megszüntetésére; kerítést hoztak helyre; düledező épületek lebontását kezdeményezték; kiöregedett, életveszélyessé vált fákat vágattak ki, stb. Vagyis – minden ellenkező híresztelés ellenére – a jó gazda gondosságával teszi mindenki a dolgát.

Készül a pályázat kiírása is, hogy megindulhasson az ingatlan hasznosítása, a további károsodás megakadályozása. Ez az az alkalom, amikor összefogni kellene a lehetséges legjobb megoldás érdekében. Ezzel szemben éppen most hangzik el a legélesebb vádaskodás. Ez nem a kerület érdekében való, hanem ellenében.

Budapest, 2007. április 10.

Ódor József

Kapcsolódó cikk:
Közmeghallgatás nagy érdeklődéssel kísérve