Budapesti Zsidó Hitközség – BZSH Újpest-Rákospalota Templomkörzet

Istentiszteleti rend

péntek este 18.00-19.00 óra közt, szombaton 9-12 óráig

Hitoktatás

szombaton délután (nyáron akár estébe nyúlóan is)
Közösségek: Idősek Klubja, Nőtagozat

Saját kiadvány: körlevelek (évente 6-7 alkalommal), meghívók valamennyi rendezvényre

Közösség, imaház története

Az újpesti zsidó hitközség alapításának ideje egybeesett Újpestével. Az elsőként érkező (Lőwy, Neuschloss, Schwartz, Frommer és Stern) családok (1835) több tagja is később jelentős szerepet játszottak Újpest életében, mind a közéletben, mind az iparosok és a közigazgatás szereplői közt.

Lőwy Izsák lett Új-Megyer megválasztott első bírója, Neuschloss Bernát pedig pénztárosa. Lőwy Izsák elnökletével megalakították az első hitközséget (1838), amikor már 13 zsidó család élt Újpesten, akik németajkúak voltak többségében iparosok vagy kereskedők.

Fellendült a hitélet, Stern Márkust rabbivá választották, majd ő volt 1842-től az első zsidó iskola tanítója is. 1844-ben megalakították a Chevra Kadisát (jótékonysági és temetkezési egylet), elnöke Lőwy Bernát lett. 1848-ban önkéntesekkel és pénzadománnyal támogatták a szabadságharcot. Az első imaházat gróf Károlyi István által adományozott telken (1839), a mai Bocskay utcában építették fel. A ma is működő második, ezer személy befogadására is alkalmas zsinagógát 1886-ban építették, amelynek felavatása nagy esemény volt Újpest életében a korabeli források szerint. A rabbilakást 1912-ben építették. Még 1886-ban kivált egy csoport, és Reich Ignác elnökletével megalakult az újpesti autonóm ortodox hitközség. Sokáig rabbit nélkülözni voltak kénytelenek, mert az első ortodox rabbi (Friedmann Ármin) 1894-ben kezdte el működését.

Az istentisztelet 1914-ig héberül hangzott el, a prédikáció eleinte csak németül, majd felváltva olykor magyarul, végül kizárólag magyarul folyt.

Az újpesti zsidóság létszáma száz év alatt jelentősen emelkedett: 1870-ben 700, 1940-ben már elérte a 20.000 főt. Az itt működő rabbik közül többen jelentős elismertségre tettek szert irodalmi vagy tudományos munkájuk által (pl.: Dessauer Gyula, Stern Albert, dr. Venetianer Lajos és dr. Friedmann Dénes).

A hitközség 1902-ben már saját temetővel rendelkezett, 1926-ban átadták az aggok házát (Deák F. utcában). Több zsidó egyesület alakult, amelyek kivették részüket karitatív és kulturális területen egyaránt. 1871: Izraelita Nőegylet (1899-től leányárvaházat működtetett), 1901: Maskil El Dal (szegényekre figyelő) egylet. 1914-ben 17 zsidó egyesület működött Újpesten. 1919-ben megalakult a Kadima cionista szellemű cserkészcsapat.

A II. világháború a hitközség számára kiheverhetetlen veszteségekkel járt. 1944. június 3-án az újpesti zsidó férfiakat munkatáborba, a nőket, gyermekeket, időseket pedig koncentrációs táborokba hurcolták. A több mint 17.000 elhurcolt újpesti zsidó polgár közül kevesen tértek vissza. A zsinagógát kifosztották, meggyalázták, és súlyosan megrongálták. 1945. január 10-én ért véget a háború Újpest számára, ezt követően dr. Kepecs Imre lett az első rabbi, aki újjászervezte a hitközséget. Őt követte 1946-50 közt dr. Murányi Miklós főrabbi, aki újjáépítette a templomot, valamint elkészíttette a mártír emlékművet, majd őt követte dr. Teichmann Jakab főrabbi (1956-ig). Ezt követően sokáig nem volt főrabbija a hitközségnek.

Ma Deutsch László főrabbi a közösség vallási vezetője, Rappaport Zoltán pedig a világi elnöke. 1995-ben átadták a templom szomszédságában működő szociális otthont, majd felújították a templomot és a székházat is.