Menu

Mécs Imre

Adományozva: 2020.10.23.

Mécs Imre a rendszerváltást követően a XV. kerület első országgyűlési képviselője volt.
1951-ben a budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára. 1956-ban eljárt a Petőfi Kör vitáira és részt vett az 1956-os forradalomban, a nemzetőrség szervezésében. Később szerepet vállalt az ellenállásban, amelyet az egyetemek, a munkáscsoportok és a felkelő csapatok maradványainak részvételével szerveztek. 1957 júniusában letartóztatták és a forradalomban betöltött szerepéért előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1958. május 22-én „a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért” ismét halálra ítélték. Az ítéletet 1959 februárjában életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1963 márciusában az általános amnesztia keretében szabadult. Három évig rendőri felügyelet alatt állt, tíz évig politikai jogvesztés sújtotta. Szabadulását követően a Híradástechnika Szövetkezetben helyezkedett el, majd villamosmérnöki diplomája megszerzését követően az Óra és Műszer Szövetkezet tanácsadó mérnöke, ezt követően a Ganz Kapcsoló-és Készülékgyártó Kft. fejlesztőmérnöke volt. Szakmájában elismert szakember, akinek harminckét szabadalma van az elektronika különböző szakterületein, és mintegy hatvan tudományos cikke jelent meg magyar és külföldi folyóiratokban.
1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd az ebből kialakuló Szabad Demokraták Szövetsége alapító tagja. 1990 és 2010 között (két kisebb megszakítással) országgyűlési képviselő.
Mécs Imre az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Budapest 23. sz. (Rákospalota, Újpalota és Pestújhely) választókerületében az első helyen végzett. A parlament honvédelmi állandó bizottságának és nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja, alelnöke volt. Számos tisztséget töltött be különböző szervezetekben. 2010 óta civil mozgalmak szervezője és résztvevője.

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharcban betöltött kiemelkedő szerepéért, valamint a rendszerváltás során tanúsított meghatározó tevékenységéért.