Gombay Jenő

Gombay Jenő főtörzsőrmesterként 1943-ban, mint állományvezető egy zsidó munkaszolgálatosokat foglalkoztató zászlóaljhoz került Nagybányán. Amikor bevezették a gettó-rendeletet, beteget jelentve otthon maradt és felesége segítségével százszámra készített SAS behívókat a még otthon lévő munkaszolgálatosoknak abban a reményben, hogy így megmentheti őket a deportálástól. Sok munkaszolgálatosnak kitöltetlen, lepecsételt és aláírt nyílt parancsot és menlevelet adott. Ezzel több száz embert mentett meg a biztos haláltól. Két éven át nagy bátorsággal, élete kockáztatásával tette a dolgát. Gombay Jenőt később Sopronba helyezték, utolsó állomáshelye Ausztriában volt. A háború után minden vagyonuktól megfosztva költöztek Pestújhelyre a szülőkhöz. Itt éltek életük végéig. 2002-ben a „Világ Igaza” kitüntetést adományozott a Holocaust mártírjai és hősei emlékére alapított Jad Vasem Intézet, 2003-ban a belügyminiszter a „Bátorság érdemjelet” adományozta posztumusz Gombay Jenő részére annak elismeréséül, hogy a II. világháború idején önfeláldozó helytállással százszámra mentett meg zsidó embereket a haláltól.