Molnár Gézáné

Molnár Gézáné, 1992-től 2006 áprilisában bekövetkezett haláláig vezette a Létminimum Alatt Élők Társaságát. Az újpalota és Pestújhely találkozásánál lévő Neptun utcai irodában mindig nagy volt a forgalom, itt irányította az országosan több, mint  200 tagszervezettel rendelkező civil szervezetet.

Gazdag nagyiparos család sarja, kislányként Ausztriában apácáknál nevelkedett, származása miatt gyermekfejjel megjárta a birkenaui haláltábort. 5 év 10 hónapot töltött a 60-as években börtönben  ellenzékisége miatt, és hat gyermeket nevelt fel.

Hetvenen felül, négy infarktus után is töretlen lendülettel járta az országot, látogatta a rászorulókat, intézte a szervezet ügyeit, bejárt a parlamentbe, tárgyalt államtitkárokkal, miniszterelnökökkel. Nem sokkal halála előtt, mintha érezte volna, hogy már nem sokáig szolgálhatja a szegények ügyét, több, mint 4000 km-t utazva bejárta az országot, felkereste a tagszervezeteket, tárgyalt polgármesterekkel, beszélgetett emberekkel és fórumokon népszerűsítette a LAÉT-ot. A körút tapasztalatairól, így nyilatkozott: „Legutóbbi körutam során megdöbbenten tapasztaltam, hogy nő a szegénység, hogy negyedmillió ember éhezik és él rettenetes körülmények között, hogy településeken az emberek segélytől- segélyig élnek… Ennél talán még nagyobb megrázkódtatás volt, mikor azt tapasztaltam, sokan nem is akarnak munkát keresni, leértékelték magukat az emberek, beletörődve, hogy nyomorban fogják leélni az életüket.”